Várpalota, 1951.12.08.

Csépe Valéria Várpalotán – a II. kerületben, amely korábban a Pétfürdő nevet viselte, s ma ismét az – született 1951. december 8-án.  Itt járt általános iskolába, középiskolába pedig Várpalotán, a Thúri György Gimnáziumba. 1971-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) pszichológia-biológia szakán.  1976-ban szerzett pszichológusi diplomát, s még ugyanazon év novemberében kezdett el fiatal kutatóként (az első két évben akadémiai központi gyakornokként) dolgozni az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Pszichológiai Intézetében Karmos György által újonnan létrehozott Pszichofiziológiai Osztályon.

Kutatásainak első évtizedét az állatkísérletekben elektrofiziológiai módszerekkel vizsgált hallási információfeldolgozási folyamatok agyi folyamatainak megismerése határozta meg. Az 1980-as évek második felében érdeklődésének középpontjában a humán megismerő (kognitív) folyamatokkal korreláló agyi kiváltott válaszok állatkísérletes modelljei álltak. Ma cikkeinek idézettségi listáját az az első szerzőként 1987-ben két társszerzővel együtt publikált közleménye vezeti, amely az eseményhez kötött agyi potenciálok (EKP) eltérési negativitás (EN) komponensének első állatkísérletes modelljét mutatja be. Kutatói munkájának ezt követő fontosabb szakaszait az EN generátorainak az agyi mágneses aktivitás mérésével (MEG) történő vizsgálata (Humboldt ösztöndíjasként a Münszteri Egyetemen), a hallási észlelés és specifikusan a beszédhangok észlelésének EN-nel mérhető fejlődési változásai, valamit a nyelvi feldolgozás szerzett és fejlődési zavarainak az EKP módszereivel történő feltárása határozta meg. Az utóbbi két témából nőttek ki azok a hazai és nemzetközi kollaborációban végzett kutatások, amelyeknek célja a diszlexiás olvasási zavar természetének multidiszciplináris feltárása, tovább az atipikus fejtődési mintázat egyre pontosabb, s a gyakorlat számára is közvetíthető megismerése.

Az állatkísérletes kutatások két szakaszának eredményeit az 1981-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán megszerzett egyetemi doktori címhez benyújtott bölcsészdoktori disszertáció és az 1992-ben megvédett kandidátusi értekezés foglalta össze.  A humán kutatási irány első évtizedének eredményei közül a beszédészlelés és a diszlexia összefüggéseit elemzi az MTA doktora cím elnyeréséhez benyújtott disszertáció, amelyet 2002-ben védett meg. A 2000-ben a Pszichológiai Kutatóintézetben létrehozott új kutatócsoport témái jelentősen bővültek, s többek között a mentális aritmetika, a nyelv és emlékezet összefüggései, a nyelvi értés korábban elektrofiziológiai módszerekkel nem vizsgált kérdései, valamint az agyi elektromos jelek új elemzési módszereinek fejlesztése kerültek előtérbe.

2007. májusában Csépe Valériát a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta, majd 2008. május 6-án főtitkárhelyettesévé.  Főállású akadémiai vezetői munkája mellett változatlanul kutat, kutatást vezet az MTA Pszichológiai Kutatóintézetében, mint kutatóprofesszor Szakterülete a kísérleti és kognitív pszichológia, valamint a kognitív idegtudomány és a fejlődés-idegtudomány. Szerteágazónak látszó kutatásai ma ahhoz az új irányhoz köthetők, amely számos tudományterület ötvözete s a pedagógiai idegtudomány/idegtudomány a pedagógiában nevet viseli. Számos hazai szakmai szervezetnek volt vezetője, illetve tagja ma is, emellett több nemzetközi és hazai tudományos társaság, illetve hazai és nemzetközi szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Alapító tagja egy hazai és egy külföldi doktori iskolának. Rendszeres meghívott előadója nemzetközi konferenciáknak, szakmai tanácskozásoknak, nyári egyetemeknek, nemzetközi kurzusoknak. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán 2005-ben már egyetemi tanárként alapította meg a Pszichológiai Intézet Kognitív Pszichológia Tanszékét, amelyet főtitkárhelyettessé történő megválasztásáig mint  tanszékvezető egyetemi tanár vezetett.

Kutatói teljesítményének elismerését számos szakmai díj és állami kitűntetés jelzi. Az MTA Pszichológiai Kutatóintézet fennállásának 100. évfordulója alkalmából 2002-ben alapított Kardos Lajos-díjat elsőként kapta meg. 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki; 2005-ben kapta meg az OTKA Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díját, 2006-ban a Magyar Pszichológiai Társaságtól a Társaságért Érdemérmet, 2007-ben pedig "Az olvasó agy" könyvéért az Akadémiai Kiadó Nívódíját.