Várpalota, 1951.12.08.

Csépe Valéria 1976-ban végzett pszichológusként az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Kutatói munkáját még ugyanazon évben kezdte el a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetében, ahol az elemi hallási folyamatok agyi mechanizmusait kutatta, s dolgozta ki a humán hallási észlelés és valószínűségi esemény-feldolgozás állatkísérletes modelljeit. Szakmai érdeklődésében jelentős fordulatot hoztak a Münsteri Egyetemen Humboldt ösztöndíjasként eltöltött évek, ahol kutatási érdeklődése az emberi megismerő folyamatok (beszéd, zene, olvasás) felé fordult, s új, az agy elektromos aktivitásához kötött mágneses jelek tanulmányozására szolgáló módszert tanult. Hazatérése után alakította ki azt a humán elektrofiziológiai laboratóriumot, amelyben Magyarországon elsőként indultak el a gyermekek beszédfejlődésének elektrofiziológiai kutatásai, s ezzel szoros összefüggésben az olvasástanulás agyi folyamatainak, tipikus és atipikus fejlődésének vizsgálatai. 1992 és 2004 között számos ismert külföldi egyetemen és kutatóintézetben dolgozott vendégprofesszorként. A 2001-ben elnyert habilitált egyetemi docensi fokozathoz, majd a 2002-ben megvédett MTA doktora címhez összefoglalt kutatási eredmények az olvasásfejlődést kísérő elektrofiziológiai mutatókat, valamint az olvasásfejlődés súlyos zavaraival (diszlexia) együtt járó viselkedéses és agyi válaszeltéréseket helyezték új megvilágításba. Az eredményeket a publikációknál és disszertációknál szélesebb perspektívából bemutató, 2006-ban megjelent „Olvasó agy” című könyve számos szakmai körben vált bestsellerré, s 2008-ban elnyerte az Akadémiai Kiadó nívódíját. A diszlexia agyi mechanizmusainak kutatásában elért eredményeiért kapta meg 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. A beszédészlelés és az elemi matematika agyi aktivitás-mutatóinak kutatásával párhuzamosan jelent meg az általa vezetett kutatócsoportban az az érdeklődési irány, amely ma az éneknek és a zenének az agy fejlődésére, s ezzel összefüggésben az egyes megismerő folyamatokra, különösen a beszédfejlődésre gyakorolt transzferhatás szisztematikus vizsgálatához vezetett.


Csépe Valéria kutatómunkája mellett több évtizede tanít, 2005 óta egyetemi tanár. Egy nemzetközileg akkreditált külföldi és két magyar doktori iskola tagja, oktatója, téma-meghirdetője, illetve alapító- és törzstagja. Végzett doktoranduszai ma már több hazai és külföldi kutató- és fejlesztő intézményben dolgoznak.


Csépe Valériát a Magyar Tudományos Akadémia 2007-ben választotta tagjai közé, s 2008-ban majd 2011-ben főtitkárhelyettesévé, az Academia Europaea 2012-ben választotta tagjai közé. Számos szakmai elismerés, kitüntetés birtokosa, hazai és nemzetközi tudományos szervezetek tagja, tisztségviselője. Második ciklusban képviseli Magyarországot az Európai Bizottság Kutatási és Fejlesztési Igazgatósága mellett működő egyik tanácsadó testületben (HG on Gender in Research and Innovation), s tagja a Nemzetközi Tudományos Tanács (ICSU) stratégiai és elemző bizottságának (CSPR). Szakmai pályafutásának csaknem négy évtizede alatt számos könyvet írt és szerkesztett, évente többtucat tudományos és tudományos ismeretterjesztő előadást tart. Több mint 300 magyar és angol nyelvű tudományos publikációjának jelentős része idézettségben is mérhető érdeklődést élvez, tankönyveiből a pszichológus-, biológus-, orvos- és gyógypedagógus-hallgatók nemzedékei tanultak és tanulnak. Tudományos közéleti tevékenysége számos testületben és fórumon követhető.


Csépe Valéria akadémia vezetői megbízatásának lejárta, 2014 májusa óta az MTA TTK Agyi Képalkotó Központjának kutatóprofesszora, kutatócsoport-vezetője. Emellett egyetemi tanár a BME Természettudományi Karán működő Kognitív Tudományi Tanszéken, a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karának Magyar és Alkalmazott Nyelvtudományi Intézetében, s elnöke az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának.